Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tevék-- de most igazából!

 A teve a következő két párosujjú patás fajra utal a Camelus nemen

 belül: a dromedárra vagy egypúpú tevére (Camelus dromedarius)

 és a kétpúpú tevére vagy ázsiai tevére (Camelus bactrianus). Az előbbi

 Észak-AfrikaDélnyugat-ÁzsiaIndia, és Ausztrália száraz éssivatagos

 területein él, az utóbbi pedig Közép-Ázsiában. A tevék a tevefélék családjába

tartoznak, tehát ahová dél-amerikai rokonaik: aláma, az alpaka, a guanakó és a vikunya.

A latin Camelus név a görög kamelosz szóból származik, az pedig az arab dzsamal vagy a héber gahmal szavakból, melyek mindegyike „tevét” jelent.

 

Történetük 

 

A tevék a tevefélék (Camelidae) családjába tartoznak, amely előszö

r Észak-Amerikában jelent meg mintegy 40 millió évvel ezelőtt. ACamelus és

Lama nem 11 millió évvel ezelőtt vált el egymástól. 2 millió éve, a késői pliocénban

, a Camelus nem képviselői megjelentek Ázsiában és Afrikában.

pleisztocénban (1,8 mya–12 000 évvel ezelőtt) elérték Dél-Amerikát.

Az észak-amerikai fajok 10 000 éve kihaltak.

Leírásuk 

Felső ajkuk két részre oszlik, melyek egymástól függetlenül mozgathatók.

Mindkét nem hossza 3 méter körüli, 2 méter magas (a púppal együtt, mely önmagában 20 cm).

A hímek tömege 400 és 650 kg közötti, a nőstények mintegy 10%-kal könnyebbek.

Rövid ideig akár 65 km/h sebességre is képes, de inkább a lassabb haladás jellemző rá.

A dromedár mellkasa és térde szarupárnával rendelkezik, mely megvédi a perzselő sivatagtól,

amikor lefekszik. A kétpúpú tevének nincsenek ilyen bőrkeményedései.

A teve általában szelíd, de rúgni és köpni szokott, ha felidegesítik.

A dromedár 200 kg terhet 50 km távolságra szállít egy nap alatt,

a kétpúpú teve 100 kg-ot 60 km távolságra, ha főleg az éjszakai hűvösben halad.

Szárazság idején az állattartók elveszíthetik teljes szarvasmarha-, juh

- és kecskeállományukat, ugyanakkor a tevék 80%-a életben marad

. A teve hőség idején képes 4–7 napot kibírni ivás nélkül,

sőt, akár 10 hónapot is, feltéve, hogy közben nem dolgozik, és a tápláléka

elegendő nedvességet tartalmaz. A sós vizet is megissza. 5–10 percen belül képes

100 liter folyadékot magához venni. A szarvasmarha például képtelen ekkora

mennyiségű folyadék felvételére, mert a vérben lévő vörösvértestek a hirtelen

megnövekedett ozmózisnyomás miatt szétrobbannának. A teve vörösvértestjei kinyúlnak,

megdagadnak. A szomjas teve vizelete csak 1/5 része a normálisnak,

széklete pedig annyira száraz, hogy azt tűzrakásra használják fel

. A teve az izzadását is szabályozza. A testét borító finom gyapjú

hőszigetelést végez, ezért teste nem melegszik túl.

Belső hőmérséklete akár 41 °C-ra is felmegy, mire

egyáltalán izzadni kezd. Kiszáradása elérheti a testsúly 25–30%-át is,

ami kb. kétszer akkora, mint amit a többi emlős kibír.

Ha elegendő tápláléka van, „túleszi” magát, a fölösleget

zsír formájában tárolja a háta egy bizonyos részén és a púpjában.

Ha nincsenek karámban tartva, a tevék stabil csoportokba

állnak össze, melyben főleg nőstények vannak, és egy kifejlett hím

. A nőstények 3–4 éves korukban ellenek először.

A hímeknek már 3 éves korukban termelődik spermája, de csak 6–8 éves korukban párosodnak a nőstényekkel.

A hímek úgy mérkőznek meg egymással a nőstények

feletti uralomért, hogy miközben egymás körül lehajtott fejjel

köröznek, megpróbálják megharapni a másik lábát vagy fejét,

és próbálják a másikat feldönteni. Miután a vesztes teve

visszavonul a küzdelemből, a győztes meghempergőzik a földön,

ezzel a földhöz dörzsöli a feje hátulján található szagmirigyeket.

A domináns hím az összes nősténnyel párosodik. 13–14 havi

vemhesség után egy utód születik (többnyire az esős évszak alatt),

melynek tömege 37 kg is lehet. A tejhozatal ekkor akár 35 kg is

lehet naponta bizonyos fajtáknál (például

„tejelő dromedár” Pakisztánban), de a szokásos érték 4 kg körüli.

A tenyésztők a tej nagy részét saját céljaikra használják fel a szoptatás

9–11 hónapja alatt, majd a borjú elválasztása után a teljes mennyiséget.

. A borjú egyébként 12–18 hónapig szopik. Szaporodásra kb. 20 éves koráig

képes, élettartama mintegy 40 év.

Elterjedésük és számuk 

Jóllehet majdnem 13 millió dromedár él jelenleg,

a vadon élőek kihaltak: néhány kivételével háziasított állatok

(főként SzudánbanSzomáliábanIndiában és a környező országokban), deDél-AfrikaNamíbia és Botswana területén is.

Nagyjából 700 ezerre tehető elvadult populáció található

 Ausztrália középső részén, ezek a 19. században fogságból megszökött

tevék leszármazottjai. A populáció évente 11%-kal nő, és a Dél-Ausztráliai

 kormány nemrégiben elhatározta, hogy megritkítja az állományt,

mivel túl sok korlátozott erőforrást használ, melyek a birkatartó

farmereknek is szükségesek.

A kétpúpú teve valaha hihetetlen számban élt, de manapság

1,4 millióra csökkent a számuk, legtöbbjük háziasított. Mintegy

1000 kétpúpú él vadon a Góbi-sivatagban és néhány 

Irán,AfganisztánTörökország és Oroszország területén.

Alkalmazkodásuk a sivataghoz 

A tevék teljes mértékben alkalmazkodtak a sivatagi élethez.

Lábuk kétujjú patában végződik, amelyhez hatalmas párnák csatlakoznak,

hogy minél kevésbé süppedjenek bele a homokba. Orruk

és fülük becsukható, a homokviharok elleni védekezésként.

Hosszú ideig kibírják táplálék és víz nélkül. A hátukon található púpban

a tévhittel ellentétben nem vizet, hanem tartalék tápanyagot raktároznak zsír formájában. Vizeletük és székletük kimondottan száraz.

Háziasítása és hasznosítása 

A tevét az ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt háziasította.

A kétpúpút és a dromedárt is tenyésztik tejéért, húsáért, szőréért és teherszállításra – a dromedárt Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában, a kétpúpút pedig Közép-Ázsia északi és keleti részein.

A kétpúpú teve testét kétrétegű bunda fedi: egy meleg pelyhes belső rétegből

és egy durva és hosszú szálú külső szőrrétegből. Vedléskor

mindkét szőrréteget nagy csomókban elhullajtják.

Egy példány évente 3 kilogramm szőrmennyiséget vedlik le.

A külső szőréből a kasmírhoz hasonló kiváló minőségű

fonal készül. A pelyhes belső szőre 5 cm hosszúságú,

és olyan finom, hogy nem filcesedik össze. Ezt a pehelyszőrt

vékony fonalak készítésére használják.

Tevék Magyarországon 

Egyes feltételezések szerint a magyarság őshazájában

már ismerte és tartotta a tevét, és a honfoglaláskor 

magával hozta a Kárpát-medencébe, bár ezt eddig csontleletek

nem támasztják alá. Tudjuk, hogy amikor 1189-ben Barbarossa Frigyes

 a keresztes hadakkal átvonult Magyarországon, III. Bélától három tevét kapott ajándékba.[1]

Kulturális hatása 

A teve kulturális hatása igen jelentős a Közel-KeletÉszak-Afrika és Közép-Ázsia

 állattartó népeire. A tevékhez erősen kapcsolódó kultúrák közé

tartozik például a beduin-kultúra, ami tevék nélkül ki sem fejlődött volna,

mert teljes gazdasági létük a tevéktől függ. A teve teje és

húsa biztosítja az élelmet, szőréből ruhát és sátorponyvát készítenek

. Kitartása és teherbíró-képessége révén távoli területekig jutottak el,

akikkel ilyen módon kereskedni tudtak. Mozgékonysága és szabadsága

nagyban meghatározta a beduin gondolkodás alapvonásait.

Ázsia és Afrika nagy területein a tevekaravánok ma is meghatározói

a gazdaság működésének.

A települések közelében létesített karavánszerájok üzleti központként működtek,

ahol az árucikkeken kívül a híreket és meséket is kicserélték egymással.

Közép-Ázsiában a hatalmas tevekaravánok biztosították a Selyemút 

mentén fekvő városok számára a gazdagságot és a gazdasági növekedést,

miközben árut szállítottak Európa és Ázsia között.

Manapság is megmaradt a teve gazdasági szerepe azokon

a sivatagos helyeken, ahová semmilyen más közlekedési eszközzel nem lehet eljutni.

A 20. század végén újra felfedezték az ősidők óta űzött sportot, a teveversenyt,

mely meghatározott útvonalon zajlik, és a gyorsaság elérése a cél.

Elsősorban az Arab-félszigeten művelik, dromedárok részvételével.